Üdülési jog jogi szabályozása

Az Európai Unió tagállamaiban alkalmazandó minimumszabályokat a fogyasztók védelme érdekében megszületett és 2011. február 23-án hatályba lépett 2008/122/EK irányelv határozza meg. A korábbi (94/47/EK) irányelvet hatályon kívül helyező jogszabály már nem csak az ingatlanok időben megosztott használati jogának átruházására vonatkozó szerződéseket szabályozza, hanem négy különböző típusú szerződésről rendelkezik: szállás időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződés, hosszú távra szóló üdülési termékekre vonatkozó szerződés, viszontértékesítési szerződés és csereszerződés.

A magyar jogalkotó az irányelvet a szállás időben megosztott használati jogára, a hosszú távra szóló üdülési termékekre vonatkozó szerződésekről, valamint a tartós szálláshasználati szolgáltatási tevékenységről szóló 141/2011. (VII. 21.) Korm. rendelettel tette a hazai joganyag részévé. A jogszabály rendelkezéseit a 2011. szeptember 1. napjától megkötött timeshare szerződésekre kell alkalmazni. A korábban megkötött szerződésekre továbbra is a 20/1999 (II.5.) Korm. rendeletben foglaltak az irányadók.

A jogszabály a szállás használati jogára, a hosszú távra szóló üdülési termékre, a viszont értékesítésre és a szállás használati jog cseréjére irányuló szerződés létrejöttével és a fogyasztó megfelelő tájékoztatásával kapcsolatos kérdéseket rendezi. Ezért szükséges kihangsúlyozni, hogy a legnagyobb felelősség minket, fogyasztókat terheli, hiszen kellő körültekintést és odafigyelést kell tanúsítanunk, mielőtt egy jelentős anyagi kötelezettségvállalással üdülési jogot vásárolunk meg.